2008. április 19., szombat

Baba érkezik

Végre eljött Veronika barátnőm napja is, kicsi Domino útnak indult a nagyvilág fele!
Rettenetesen szurkolunk nekik!
Vera, nem aggódj, minden rendben lesz! Könnyű és gyors szülést kívánunk nektek, nagyonsokat fogjuk nézni a blogotokat!

UPDATE: Végül 2008. április 20-án megérkezett Dominika, 3200 grammal és 54 centivel! Reméljük, hamarosan személyesen is láthatjuk!

2008. április 18., péntek

UH

Voltam ma UH-n, minden a legnagyobb rendben van.
Már látni lehetett őket rendesen, szépen kapaszkodtak, tényleg ketten vannak. :)
7 hetes vagyok a méreteik és a ciklus alapján is, a dátumunk:

2008. december 6.

2008. április 16., szerda

Megvagyunk :)

Minden rendben, csak nagyon hányós lettem (elnézést a kifejezésért) 5 kilót fogytam az elmúl 2 héten, mondjuk rám is fért, de akkor is...
Hé, senki sem figyelmezetett hogy dupla gyerek-dupla rosszullét. :)

Pénteken megyek UH-ra, akkor már képet is kapok róluk.
Remélem nagyon ügyesen kapaszkodtak.

2008. április 6., vasárnap

Agykontroll

Bárki bármit mond, én hiszek benne.
Az első pár hónapban, amíg próbálkoztunk, valahogy tudtam, hogy nem fog összejönni, biztos voltam benne, hogy majd valamikor tavasszal... És lám!
A pocakomban lévő babákról (illetve akkor még csak egyről) már a 3. héten tudtam, azon típus vagyok, akit hamar elkap a terhességi rosszullét.
Az oldalsávba csináltam egy vonalzót, miszerint 5 hetes 1 naposak vagyunk. Ez még nagyon az eleje, de kitettem. Mert hiszek a gondolat erejében, hiszek abban, hogyha az agyamba betáplálom, hogy nekem igenis ikreim lesznek, akkor nagyon fognak kapaszkodni, és a méhem nem löki ki őket.
Érzem, hogy ebből most nem lesz vetélés, biztos vagyok benne.

Jasonnél nem vezettem naplót, így most külön örülök, hogy még a fontatás előtt elkezdtem, így a babáim minden apró részletet visszaolvashatnak, ami a legelső pillanatuktól kezdve történt velük, velünk.

2008. április 5., szombat

A meglepetés - második felvonás avagy gyök 4

Azaz kettő.
Ettől az időponttól rendelt a dokim, de persze nem értem oda, éppen a rendelés végére beestem, csillogó szemmel, egy hete, sőt évek óta erre a pillanatra vártam.
Ultrahangból gyakorlott vagyok, így az orvosom hiába is szereti az ilyet titkolni addig, amíg el nem ér az anyuka ez bizonyos időt, azonnal kiszúrtan. KETTŐ kis petezsákot mutatott a műszer, azaz Jasonnek nem egy, hanem KETTŐ kistestvére lesz. Meglepetés volt a javából!
A nagyszülőknek egyszerre ment a telefon, Jason tévedett, mégegy (vagy inkább még kettő) dömperre szükség lesz.

Szóval a diagnózis: 5 hetes egészséges magzatok.
Kerestem az előbb egy kalkulátort, december 6-ra ígéri őket, tehát a Mikulás hozza őket, és azt hozta ki, ma van a szervképződésük napja. :)
Olyan boldogok vagyunk!

2008. április 4., péntek

A meglepetés - első felvonás

Jason születésnapjámak kétségkívül az egyik fénypontja volt, amikor bájosan bejelentette: I'm going to read it to my little bro'. Ekkor még nem vették a nagyszülők a lapot, de Jason türelmes volt, kivárt. Összekacsintottunk. Amikor a dömper került a kezei közé, a világ legtermészetesebb módján közölte: It's so big, so I can share it with my little bro'!
És itt szinte hallani lehetett azt a bizonyos koppa
nást. Meghökkenés, megállt az idő pár másodpercre, néma csönd, Jasonről rám szegeződik a tekintet, majd vissza Jasonre, akinek fülig ér a szája, majd újra rám. Are you joking? No, we not!
Sírva borultak a nyakamba, hát mégis sikerült! Ekkor még az orvosi vizsgálat előtt álltam, de már biztos voltam a dolgomban...

Négyesek napja

2004.04.04-én megtörtént velünk a csoda: SZÜLŐK LETTÜNK!
Az elmúlt 4 évet csodálatossá tette nekünk Jason. Ő a mindenünk, nélküle teljessen üres lenne az életünk. Hihetetlen elszállt az idő a születése óta. Az első napok, éjszakák, sírások végtelennek tűntek, mégis mióta kibontakozott az értelme, a hetek, hónapok, csak úgy repülnek.
Ma 4 éves lett a kisfiam.

Igyekeztünk eddig is minden szülinapot méltón megünnepelni, ez az egy nap ilyenkor csak Jasoné. Az idei volt az első, ami máshogy sikerült.
A nagyszülőknek is halaszthatatlan elfoglaltsága volt délutánra, és én is szerettem volna eljutni dokihoz, így a családot ebédre vártuk, így már kora reggeltől kényeztették Jasont, de ebéd után hamar el is köszöntek.
Ami az ajándékokat, megelepetések illeti, rengeteg ajándék közül talán Harry Potter utolsó kötetének örült, így egy jó időre előre meglesz az esti mesék olvasmánya. De a csillogó szeme elárulta, hogy az óriásdömper, a tüzijátékos tortának is éppúgy örül...
Ám az igazi meglepetés csak ezután következett...